II. Csömör DDK-i részének földtani felépítése

Részlet a BABÉR²⁰⁰¹ Bt (Lorberer Árpád Ferenc) által készített
„A Danubiusbeton csömöri betonkeverő üzemét ellátó rétegvízkút vízjogi létesítési engedélyezési terve”
című tervdokumentációból.

II. 1. Megkutatottság

A Pesti-síkság földtani felépítésével részletesen először Szentes Ferenc (1948) foglalkozott, mi is az általa szerkesztett, - kéziratban M=1:25.000 léptékű, 1958-ban 1:50.000-es formátumban publikált - térkép adataiból indultunk ki a terület földtani jellemzésekor. A környéken további felszíni földtani térképezésre, valamint kutatófúrások lemélyítésére került sor 1952-ben olajkutatási céllal. Ekkor a Földtani Intézet és a Magyar-Szovjet Olajipari Vállalat együttműködésében rövid idő alatt részletes feltárásokat végeztek. A kőolajkutatás dokumentációi közül csak Dank Viktor 1952 évi zárójelentése maradt fenn a MÁFI adattárában. Ez - a szöveges jellemzés és a földtani térkép mellett – a CH-kutató fúrásokon keresztül szerkesztett szelvényt is közöl, így gyakorlatilag a fúrási rétegsorokat is bemutatja. A sikertelen olajkutató fúrások és felszíni árkolások földtani dokumentációja ez esetben igen nagy jelentőségű, mivel a Cs-4. jelű, MÁFI által is felügyelt fúrást a tervezett kút közvetlen közelébe telepítették. Ezt követően a területen nagyobb kutatómunkára a kistarcsai vízmű kijelölése kapcsán került sor 1970-1972 között. Ekkor Kistarcsa-Kerepes -Nagytarcsa települések körül 5 mélyebb kutatófúrást létesítettek. A vizsgálati területre csak a kistarcsai vízmű-telepen levő, kúttá kiképzett fúrás esik, amely termelőkútként a B-10 kataszteri számot kapta. A nagyobb területre kiterjedő kutatásba az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézetet is bevonták, akik a területen egy íves szelvényvonal mentén geoelektromos méréseket végeztek.

A geofizikai szelvény a vizsgálati területtől távolabb húzódik, de félkörben körülveszi a területet és 150 méteres mélységig egységes információt ad a kőzetfelépítésről. A geofizikai mérés szerint a Kiscelli Agyag tetőszintje a terület keleti felén (a 19-11 számú mérési pontok között) végig 110 méteres mélységben volt, majd –85 méterre ugrott fel és lassan csökkent a Szilas-patakig. A 21. és 5. mérési pontoknál hirtelen rétegváltozás volt kimutatható, amely a kavicsos vízadó kivastagodásával, a feküszint gyors csökkenésével járt (150 méterig).

A nagyobb területre kiterjedő vízkutatások eredményei alapján a vizsgált területet részletesen nem kutatták tovább, a terület vízellátását keleten és délkeleten a jelenlegi Kerepestarcsa térségében lemélyített 500 méter mélységű kutakból oldották meg.

1950 és 1974 között mélyültek le a területen elszórtan elhelyezkedő egyéb vízkutató fúrások, melyek közül jelenleg tudomásunk szerint csak néhány üzemel.

A terület földtani felépítésének alapjai

A tervezett gyár környékén a felszínen és a felszín közelében a következő kőzetegységek fordulnak elő:

1) Negyedidőszaki öntésüledékek

2) Pleisztocén kavicsos-homokos terasz-üledék, helyenként lösz (Duna V. terasz)

3) Pliocén (pannóniai) homokos agyag

4) Középső- v. alsó-miocén riolittufa, agyagos tufa, helyenként alapkonglomerátummal (Tari Dácittufa F., Fóti F., Gyulakeszi Riolittufa F.,

5) Alsó-miocén kavics, kagyló-fosszíliákban dús szintekkel (Budafoki Formáció)

6) Felső-Oligocén korú, ősmaradványdús meszes homok (Törökbálinti Homokkő Formáció)

Csak mélyfúrási rétegsorokból ismertek az alsó-Oligocén agyagmárgák (Kiscelli Agyag F., Tardi Agyag F.) és az alattuk levő eocén rétegek.

A képződmények felszíni elterjedését a mellékelt földtani térképen mutatjuk be. Az idősebb, miocén korú kavicsos, homokos üledékek a tervezett fúrásponttól ÉNy-ra jelennek meg a felszínen Csömör belterületén. Hasonló miocén kibúvás-sor DDNy felé (a vizsgálati területen kívül) Rákosszentmihály és Cinkota területén jelentkezik, ott már kisebb foltokban az oligocén rétegek is a felszínre bukkannak. A főváros szélén és Csömör területén magasabb településű idősebb rétegek feltehetőleg egy nagyobb gyűrt szerkezet kiemelt (antiklinális) magját alkotják, és KÉK felé (Kistarcsa-Nagytarcsa alatt) a mélybe (szinklinális helyzetbe) kerülnek. A pannóniai üledéksor, amely a földtani térképen igen szembetűnően jelentkezik, Csömör vonalánál jelenik meg, és DK-i irányban fokozatosan vastagodik a Nagyalföld belseje felé. (Pliocén üledékek nyugatabbra is lerakódtak, de a kiemelt területrészen nagyrészt le is pusztultak, míg a jelenlegi keleti szinklinális szerkezetben megmaradtak.)

A területen a felszíni morfológia és a földtani képződmények elterjedése alapján jeleztük a legvalószínűbb (neotektonikus) töréses szerkezetek vonalát. A területen ÉÉNy-DDK és NyÉNy-KDK irányú főbb vető-irányok valószínűsíthetőek, amit a bemutatott geofizikai eredmények is alátámasztanak.

Vízbeszerzési lehetőségek Csömör térségében

A regionális morfológia DNY felé lejt, de az egyes dombhátak alkotta lokális morfológiának megfelelően ÉÉNy-DDK irányú völgyekben futnak a felszíni vizeket levezető, kis hozamú patakok. Nagyobb hozamúnak csak a Szilas-patak alsó szakasza tekinthető, mellette Cinkotán parti szűrésű kutak telepítésére is volt lehetőség.

A talajvíz a tervezési területen kb. –30 méteres szintben valószínűsíthető, oldalirányban feltehetőleg a Csömöri-patak vonala felé szivárog. A regionális szivárgási irány DNy-ra, a Szilas-patak felé mutat, a mélyebb rétegekre már mindenképpen ez a jellemző.

A terület vízmérlegéről nincs információ, de feltehetőleg a 70-es évek végén, 80-as évek elején Csömör térségében a rétegvizek esetében némi túltermelés lehetett, az akkor készült kutak száma és adatai alapján. Az eltelt 15 év alatt a helyzet feltehetőleg sokat javult, a kutak megszűnte, a víztermelés áthelyeződése és az anyagi források csökkenése miatt.

A vizsgálati területen (kb. 180 mBf terepszint felett) a vízbeszerzési lehetőségek igen korlátozottak. Csömör területén az utóbbi években vízfeltárás a falu ÉNy-i külterületén az Ó-hegy, Nagy-hegy lábánál történt, kizárólag helyi öntözési célokra.

A rétegoszlop alapján vízbeszerzésre két fő kőzetréteg vehető igénybe az alsó-oligocén Kiscelli Agyag és a miocén vulkáni tufák vízzáró rétegei között.

• Az alsó vízadó réteg a felső-oligocén kori Törökbálinti Homokkő Formáció, közepes vízvezető-képességű. Ezen a területen 200-400 méteres mélységközben tárható fel, a közeli Cs.4 fúrás 252 méterben érte el. Ezt a mélyebb szintet csapolják meg a helyi vízmű közepes hozamú mélyebb kútjai, és délen a kistarcsai K-11 kút is.
• A felette települő Budafoki Formáció keresztrétegzett meszes homokrétegei erősen változó porozitásúak, de helyenként vastag kavicsrétegeik igen jó vízbeszerzési lehetőséget biztosíthatnak. (Pl. a kistarcsai B-10 kút)
• A felszínen, felszínközelben települő felsőpannon rétegsor alján a kavicsos, majd feljebb inkább az iszapos rétegek dominálnak. A vastagabb pannon üledékkel jellemzett medencerészekben jó vízadó rétegek jelennek meg a felszín alatt 30-80 méter között. Ilyen rétegeket csapoltak meg a kórház megszűnt öntözőkútjai. A kiemeltebb területeken a pannon rétegvízkészlet sajnos helyenként pár év alatt is kimeríthető.
• A felső-pleisztocén kavicsos üledékek a kiemelt területeken alig tartalmaznak talajvizet, a mélyebb patakvölgyekben pedig sérülékeny vízbázist alkotnak.