Veresegyház földtani felépítésének bemutatása

1. Veresegyház domborzata és vízrajza

Veresegyház a Gödöllői-dombság ÉNy-i peremvidékére esik. A területre jellemző a domborzat ÉÉNy-DDK-i irányítottsága. Ezt az irányt tükrözi a településen keresztülfolyó Sződrákosi-patak lefolyása is. Távolabb ÉNy és Ny felé, a Sződrákosi-patak és a Gombás-patak egyesülésénél már a Duna-síkságra jellemző lapályos táj terül el. A síkvidék peremén először jobban elkülönülő kisebb magaslatok jelennek meg (pl. Csomád), tovább Mogyoród és Veresegyház vonalától DK-re pedig már fokozatosan egybefüggő dombvidékké alakul át a domborzat. A völgyektől lankásan induló domboldalak a magasabb szintek felé haladva fokozatosan válnak egyre meredekebbé.

A település ÉK-i részén a morfológia meghatározó eleme a Sződrákosi-patak, amely a kemping és a strand környékén kis tóvá lett duzzasztva. A patakhoz a település északi felén csatlakozik be keletről egy kisebb, több forrásból táplálkozó vízfolyás. A két patak, valamint Őrbottyán település veszi körül a szűkebb értelemben vett vizsgálati területet. A CHINOIN gyógyszergyár így egy morfológiailag elkülönülő dombháton helyezkedik el, amelynek gerince a Viczián-tanyától az újonnan beépített lakóövezetig terjed. A patakmedrek mellett - szűk sávban - mocsaras, lápos területek helyezkednek el.

A Sződrákosi-patak medre az összefolyás után 155 méteres tengerszint feletti magasság (mBf.) alatt helyezkedik el. A patak nyugati oldalán fokozatosan emelkedik fel a terepszint DNy és Ny felé 185 mBf magasságig; ÉK- i oldalán pedig a Viczián-telepi téglagyár felé 200 mBf. szintig. A nagyobb magaslatok a Veresegyház-Erdőkertesi vasútvonal (ill. a párhuzamos kisvízfolyás) keleti oldalán találhatók, ott a dombtetők terepszintje a 250 mBf. magasságot is eléri.

2. Földtani kutatástörténet

Jelentésünk elkészítéséhez felhasznált földtani szakirodalmak többsége a szomszédos területeken folytatott földgáz-kutatások kapcsán foglalkozott a környék földtani felépítésével. A területre vonatkozó általunk kigyűjtött publikációk időrendi sorrendben:

• Pávai-Vajna Ferenc (1935): Előzetes jelentés a Budapest környéki földi-gázkutatásokkal kapcsolatos 1932-35 évi geológiai felvételekről - MÁFI Évi jelentése 1933-35/ 2. p. 879-928.
• Schmidt Eligius Róbert (1939): Az őrszentmiklósi III. számú kincstári mélyfúrás, valamint a szomszédos régi Viczián-telepi (I. számú) és a községi kút (II. számú) vizsgálati eredményei - a Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1939 évről, XXXIV kötet, p.174-187.
• Szentes Ferenc (1949): Összefoglaló jelentés az 1948-49 évi pestkörnyéki felvételről - a Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1949 évről, p.11-16.
• Csíky Gábor (1956) A Budapest környéki újabb szénhidrogén-kutatások és azok földtani eredményei - Földtani Közlöny LXXXVI. Kötet 4. Füzet, p.373-389.
• Szentes Ferenc (1958) Budapest és környékének földtani térképe M = 1:50.000 in: Budapest Természeti Képe (szerk.:Pécsi M.), Akadémiai kiadó, 1956
• Balogh Kálmán - Jámbor Áron - Moldvay Loránd - Rónai András - Szentes F.: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához - L-34-II. BUDAPEST
• Körössy László (1970): Földalatti gáztárolás lehetősége Budapest környékén - Földtani Kutatás XIII. évfolyam 1.sz. p.30-42.
• Keszey Zsolt (2003): Sanofi-Synthelabo Chinoin Veresegyház „VERSUS” Projekt - 2 ütem CSOMAGOLÓ ÜZEM ÉS RAKTÁR Talajmechanikai vizsgálatok - a GEOHIDRO Kft. jelentése, a Megbízó kézirata

A felszíni földtani észlelések alapján Őrszentmiklós község területén már 1912-1915 között lemélyített a Magyar Állam három fúrást „földi-gáz” kutatás és termelés céljából. A gyógyszergyárhoz legközelebb eső I. és III. fúrások helyét a térképen feltüntettük. Mindkét fúrás eleinte jelentős mennyiségű földgázt, illetve vizes gázt és némi kőolajos-sós vizet is termelt, hozamuk azonban gyorsan lecsökkent. (A II: számú fúrás a mai Őrbottyán főterén mélyült le és gázt nem adott.) A területet az 50-es években kutatták újra. Ez a kutatás, elsősorban az őrszentmiklósi gáztároló szerkezet északi részére fókuszált, csak néhány lehatároló fúrás esik a bemutatott térképlap területére. A két Veresegyház (Ve-1. és Ve-2.) megnevezésű, szénhidrogén-kutató fúrás a bemutatott térképlap határain kívül, a településtől nyugatra esik, viszont a Ve-3/B-15(12-104) jelű belterületi hévízkút a vizsgált területen található.

3.2. Veresegyház környékét felépítő kőzettestek bemutatása

A terület felszíni földtani térképén (ld. ábra) látható, hogy a patakvölgyeket jelenkori iszapos ártéri üledékek, a domboldalak legnagyobb részét pedig jégkorszaki homok, futóhomok borítja. A fiatal fedőüledékek vastagsága a területen többnyire nem túl nagy, legfeljebb 4-5 méter. A fedőüledékek alól így számos területen kibukkannak a pannon, miocén és oligocén időszakokban lerakódott, kötöttebb szerkezetű harmadkori üledékek.

A környék harmadkor előtti medencealjzata a Dunántúli-középhegység mezozóos képződményeinek mélybe süllyedt folytatása. Az Őrszentmiklós-III. jelű kincstári mélyfúrás a felső-triász nóri emeletébe sorolt, kb. 210 millió éves Dachsteini Mészkő Formációt 911,5 m-es mélységben (kb. -750 mBf szinten) érte el. Az alaphegységre közvetlenül (diszkordánsan) települ a kb. 38 millió éves felső-eocén (priabóniai) Szépvölgyi Mészkő F., amelyet már a Ve-1. jelű CH-kutató fúrással is elértek Veresegyház Ny-i határában.

A térségben a késő-paleogén üledékképződés többé-folyamatos volt: A legfelső-eocént és a legalsó oligocént a helyi B-15 (12-104) számú hévízkútban is elért Budai Márga F. képviseli. Erre az alsó-oligocén kiscelli emeletének kezdetén (korábbi elnevezése szerint a lattorfiban) a Tardi Agyag F., majd pedig a több száz m-es vastagságú jellegzetes Kiscelli Agyag Formáció következik. A felső-oligocén egri (korábbi nevén katti) emeletében pedig a Törökbálinti Homokkő F., Szécsényi Slír F. és az átmeneti jellegű ún. Becskei F. rakódott le. Az oligocén képződmények a környéken már felszíni kibúvásokban is észlelhetők.

A mintegy 22 millió éve kezdődött alsó-miocén korszak ún. eggenburgi (korábbi nevén burdigáliai) emeletében lerakódott üledéksor, az ún. Budafoki Formáció egyik nagyobb kibúvása éppen a gyógyszergyár környezetében található. A rétegeket agyag, homokos agyag, agyagos homok, és márgás konglomerátum váltakozása alkotja. A kőzetek faunája szinte kizárólag kagylókra korlátozódik, jellemzőek az Ostrea, a Pecten, és Aquipecten-fajok, valamint az Anomia. Távolabbi előfordulásai megtalálhatók a Fóti-Somló-hegy oldalán, Csomádtól nyugatra, a rákosszentmihályi strandfürdőnél és Cinkotán; fúrásokban pedig Kőbányán és Újpesten is észlelték. ÉNy-on, Őrszentmiklós területén már sem a felszínen, sem a kutatófúrásokban nem jelennek meg a miocén rétegek. Talán ebbe a sorozatba tartozik a gyógyszergyár területén észlelt vető előtt feltáruló, kagylókban dús kavicsos márgából és homokból álló réteg-sorozat is. A későbbi, középső- és felső-miocén üledékek csak a vizsgálati területtől D-re és DK-re találhatók meg, Veresegyház térségében valószínűleg utólagos lepusztulás következtében hiányoznak.

Az oligocén és miocén képződményekre diszkordánsan települő pliocén-pannon időszaki, 5 millió évesnél fiatalabb üledékek a területnek az Alföldhöz közelebb eső, keleti felén jelennek meg, vastagságuk a medence belseje felé haladva növekedik. A térképen is jelzett veresegyházi előfordulások a felsőpannon üledéksor (azon belül az ún. Zagyvai F.) egyik nyugati határát jelzik. Ezen a területen a pannon rétegsor is elsősorban agyagos összetételű, az erdőkertesi fejtésben ezt az agyagot bányászták.

Az idősebb kőzetekre a felszínen negyedkori (újpleisztocén és holocén) szélhordta (eolikus) és folyóvízi (fluviatilis) törmelékes üledékek települnek rá: lösz, lejtőtörmelékek, alluviális patakhordalékok, illetve antropogén feltöltés.

3.3. Szerkezetföldtani felépítés

A harmincas évek óta ismert, hogy a Pesti-síkság ÉK-i, a Gödöllői-dombság É-i előterének, (az ún. Paleogén medencének) meghatározó geológiai szerkezeti formája a gyűrődés. ÉÉNy-DDK irányú fő tengelyek mentén meggyűrt rétegekben települve találhatók meg a jelenlegi üledékek. Ennek következtében Újpesttől ÉK felé haladva felváltva találunk fiatalabb és idősebb miocén és oligocén üledékeket a felszínen.

A gyűrt szerkezetek kialakulását már az alaphegység harmadidőszaki morfológiája is részben determinálta, a fiatalabb szerkezetalakulás pedig az egész összletre kihatott. Az említett ÉÉNy-DDK-i iránynak megfelelő pásztákban helyezkednek el az alaphegység kiemelt rögei és mélyebb süllyedékei is a fúrások és a gravitációs, valamint szeizmikus mérések alapján.

Gravitációs maximum jelentkezik Veresegyház-Szada-Gödöllő vonalán, valamint vele párhuzamosan Mogyoród-Kerepes-Pécel keleti oldalán és Aszód-Hévízgyörk irányában. A gravitációs maximumok a kiemelt alaphegység-rögök, illetve értelemszerűen a felboltozódott (antiklinális-helyzetű) oligocén rétegek helyét jelzik. Az antiklinális-vonulatok között szinklinálisok (réteg-teknők) alkotnak mélyebb medencéket. A szinklinális-szerkezetekben a felszínen a fiatalabb üledékek is megmaradtak, míg az antiklinálisokban ezek a fiatalabb üledékek lepusztultak, így az idősebb rétegek jelennek meg a felszínen. Boltozatok nemcsak a medencealjzat rögeinek emelkedése, hanem a tektonikus árkok vízszintes összetorlódása révén is keletkeztek; ezek gyakran az elsődleges gyüredezettségre közel merőleges másodlagos redőket alkotnak. (Pávai Vajna F. térképein főleg ezek a kisebb, másodlagos redő-tengelyek észlelhetőek.)

A fő gyűrődési tengelyeket nagyszámú törés és vetődés is tagolja. A töréses szerkezetek részben a gyűrődéssel közel párhuzamos vetőszerkezetek, részben pedig harántirányú (DNy-ÉK-i csapású) törések. A gyűrődéses szerkezeteken belül is több helyi szerkezet különíthető el. Ezek egyike a részletesen megkutatott őrszentmikósi dóm-szerkezet (brachiantiklinális), amely kisebb földgáz-csapdát alkotott.

A regionálisan jellemző gyűrt-töréses szerkezetet az előző oldalon bemutatott, a Veresegyház nyugati felén lemélyült szénhidrogén-kuató fúráson áthaladó mélyföldtani szelvény is szemlélteti.

A gyűrt szerkezetek képződése részben már az oligocén időszakban, az üledékképződéssel egyidejűleg megkezdődött. A paleogén végi és neogén időszaki szerkezetképző mozgások hatására ezek tovább fejlődtek, illetve - a plasztikus alakváltozások kimerülése után - a szárnyaikon törések (pikkelyes feltolódások és vetődések) keletkeztek, végül a pliocén időszakban az egyes redő és rög-vonulatok kisebb különálló rögökre tagolódtak.

A fiatal (pannon-pleisztocén kori) fedőrétegek a területen minden esetben üledékképződési szünet (hiatus) után keletkeztek és közel vízszintes településűek; azaz gyakorlatilag mindig eróziós és szög-diszkordanciával települnek az oligocén vagy a miocén rétegekre. Feltárásokban így a fedőrétegek jól elkülöníthetők, még hasonló kőzetkifejlődés (pl. agyag) esetén is.

A gyógyszergyár az Őrszentmiklós-Veresegyház között húzódó gyűrt szerkezet antiklinális-tengelye közelében helyezkedik el. A tengely középpontja a dombtetőre esik, a miocén üledékek kibúvásánál (ezt Ráday Ö. 1976 évi légifotó-értékelése is ide jelölte).

A gyár területén több ponton volt lehetőségünk megmérni egyes rétegek dőlését. A vetőtől távolabb mért irányok mind NyÉNy-i dőlést adtak (kis, mindössze 10-14 fokos dőlésszöggel). A rétegek tehát az antiklinális oldalának megfelelő irányban, a felszíni miocén kibúvás területe felé süllyednek a mélybe a gyár tulajdonában álló terület alatt.

Az őrbottyáni szerkezetet Csíky G. (1956) szerint DNy felől egy nagyobb töréses zóna határolja. Az alábbiakban bemutatott térképén feltünteti az alaptérképen is szerepelő Ős-40. és Ős-41. számú kutatófúrásokat. A tágabb környék geológiáját a földgáz-tároló oligocén rétegek vastagságának változásával szemlélteti. A térkép érthetően az északabbi és nyugati területekre fókuszál, a gyár területe délen az interpolált terület szélére esik.

Körössy L.(1970) értelmezése az őrbottyáni gyűrődéses szerkezetet DNy felől is egy nagyobb töréses zónával határolja el. Az általa feltételezett „diszlokációs zóna” DNy-ÉK irányú, és gyakorlatilag a gyár közelében, a patakmedernél halad el.

Rádai Ö.(1986) légifotó-értékelése szerint a Sződrákosi-patak és mellékvízfolyása is kisebb töréses szerkezetek mentén alakult ki. A légifotó által jelzett kisebb vetők jól megfeleltethetők a szerkezetet határoló, regionális léptékben jelentkező töréses zónának, amely az űrfotó-interpretációkon is felismerhető.

Kapcsolódó anyagok:

Veresegyház honlapja
A veresegyházi geotermikus közmű (termálvíz-visszasajtoló rendszer) engedélyes terve
Vízbeszerzési szakvélemény a CHINOIN veresegyházi gyógyszergyártó üzeme területéről