Balatonudvari környékének földtani kutatástörténete
Részlet a BABÉR2001 Bt (Dr. Lorberer Árpád) vízföldtani dokumentációjából.
A földtani, hidrogeológiai viszonyok feltártsága
A tágabb környezet földtani felépítésével id. LÓCZY L.(1912) Balaton monográfiája óta a hazai geológusok minden egyes nemzedéke foglalkozott. A vízföldtani jellemzők regionális vizsgálatára ismeretink szerint először csak 1979-80-ban került sor (LORBERER Á. L. SZENTES I. - MIKE K.: A Balaton-vízgyűjtő földtani kialakulása, felépítése és vízföldtani viszonyai VITUKI Közlemények Proceedings - Szoobsenyija 27.sz. p. 46-121.).
1:25.000-es részletességű feldolgozás 1986-ban készült G. SŐREGI K.: „A Balaton-felvidék nyugati részének karsztvíz-földtani vizsgálata” c. szakdolgozata keretében. Helyi vízföldtani tanulmányok azóta csak a szomszédos Balatonakali és a közeli Aszófő területéről készültek.
LORBERER Á. „Balatonakali község vízbázis-fejlesztési tanulmánya” c. szakvélemény 1992 május-július hónapjaiban készült. Javaslata alapján létesítették a következő évben a szarmata mészkőre szűrőzött K-13. jelű (zánkai) tartalék vízmű-kutat.
A Balatonudvarihoz közelebb eső tóparti külterületen még 1975-ban létesült az Iszkahegyi és szarmata mészkövekre szűrőzött K-12. jelű, 19,0 m-es „Sósi-II”. vízmű-kút. Az É-i külterületen 2000. áprilisában fúrta a VIKUV Rt. Herskovics Iván részére a 92,0 m-es, K-15. jelű, Megyehegyi Dolomitra és Iszkahegyi Mészkőre szűrőzött egyedi karsztkutat. (Kataszteri száma azért lett K-15., mert a K-11/Bak-1. jelű törzshálózati karsztvízszint-észlelő fúrásról tévedésből K-14. számmal egy második vízföldtani naplót is kiadtak.)
Aszófő község karszt-vízművének vízbázis-diagnosztikai vizsgálatát és védőidom-meghatározását a HYDROSYS Kft. végezte el 2000-ben. Ennek során, július-augusztus hónapokban létesítették a K-9., K-10. és K-11. jelű, 27 38 m-es talpmélységű monitoring-fúrásokat. Sajnos ezeknek a fúrásoknak a földtani korbeosztását a VITUKI Rt. Kútdokumentációs Csoportja ugyanúgy hibásan adta meg, mint az 1980-81. évben létesült K-2., -3., -4., -5. és 6. jelű vízmű-kutakét („Fődolomit”-nak minősítették a Megyehegyi Dolomitot). Az észlelt vízszintjeikkel és a Balatonakali K-15. kút létesítés-kori adatával viszont javítható (1:25.000-es léptékben is megszerkeszthető) lett a térség 2001. január 1-i állapotú karsztvízszint-térképe. Aszófőn a földtani kutatófúrások mellett csak az Af-1/K-7. jelű 1970 évi észlelő fúrás és a K-8(III/A.) jelű, 1996 évi 130 m-es vízmű-kút dokumentációiban található pontos korbesorolás, az utóbbiban vízszintemelkedés-mérést is végeztek a létesítése idején és a védőidom-vizsgálatok alkalmával.
Balatonudvari környéken lemélyített fúrások és karsztkutak bemutatása
Balatonudvari első, B-1. jelű, 30,7 m-es talpmélységű karsztkútját 1952-ben fúrta a Várpalotai Mélyfúró V. Pápai Üzemvezetősége a belterületi Balaton utca végén, a templom előtt. A község környékének intenzívebb fúrásos kutatása 1968-ban a MÁFI Balaton környéki mérnökgeológiai térképezésével kezdődött, majd a MÉV uránérc-kutatásaival, a VITUKI karsztvízszint-észlelő hálózatának kiépítésével és a VIZITERV vízmű-fejlesztési munkálataival összefüggésben folytatódott. Az általában egymástól függetlenül végzett feltáró-kutatások egyik következménye, hogy a „Magyarország mélyfúrási alapadatai” c. MÁFI-kötetekben 4 db Bu-1. jelű fúrás található, egyes fúrások pedig más-más számozásokkal szerepelnek a különféle térképi és egyéb feldolgozásokban.
A Bu-1. 14. jelű mérnökgeológiai térképező sekélyfúrások 1968-1974 között létesültek, amelyeket 1986-ban a But-1. és But-2. jelű kiegészítő térképező fúrásokkal bővítettek. 1969-ben létesült a MÉV 1220 m-es Bu-1. jelű alapfúrása, amelyet a jobb felismerhetőség céljából anyagunkban BU-I. jelöléssel szerepeltetünk. A környék többi, 100 m-nél kisebb mélységű Aszófő (Af), Örvényes (Ör), Pécsely (P) és Vászoly (V) térségi földtani és érckutató fúrásai a 70-es évektől kezdve létesültek.
A VITUKI Bu-1.-2.,-3. és 4. jelű karsztvízszint-észlelő kútcsoportját 1970 április-június folyamán létesítették, de a Bu-2. jelű 15,0 m-es fúrást nem állandósították, így az észlelések során és az 1984 évi felméréskor már a 25,7 m-es Bu-3. fúrás lett a Bu-2., a 26 m-es Bu-4. pedig a Bu-3. Az Országos mélyfúrású kútkataszterbe csak a folyamatosan észlelt Bu-1. jelű, 58,6 m-es alapfúrás került be utólag K-4. jelöléssel. A 3 tagú észlelőkút-csoport létesítés-kori vizsgálati adatai lehetővé tették a Megyehegyi Dolomit helyi szivárgási tényezőjének megfelelő becslését.
A helyi vízmű háttér-területén,- de már a vízgyűjtő területén kívül 1970. január-március hónapokban létesült a 90,7 m-es mélységű pécselyi, Pé-2/K-2. jelű karsztvízszint észlelő fúrás, amelyben a Megyehegyi Dolomitot összeszűrőzték a reá települt ladini képződményekkel és az alsó-karni Füredi Mészkővel . A vizsgálati terület É-i határán 1969-ben létesített Pé-1/K-1. jelű észlelő fúrást a felső-triász Fődolomit és Sándorhegyi Mészkő függőkarszt-tárolójára képezték ki.
1973-ban fúrta az OFKFV Várpalotai Üzemvezetősége a Kilián-telepi KISz-tábor részére a 101,0 m-es talpmélységű K-2. jelű karsztkutat, amelyet a VITUKI Rt. Hidrológiai Intézetének 1:25.000-es kútkataszteri alaptérképén a tényleges helyétől kb. 500 m-re DNy-ra tüntettek fel.
A vízbázis-diagnosztikai vizsgálat tárgyát képező 101,5 m-es K-3. jelű vízmű-kutat a VIZITERV (Léczfalvi S.) tervei alapján szintén az OFKFV (Várpalota) létesítette 1980 május 16-tól július 2-ig a Megyehegyi Dolomitra, ez a tárgyévi MÁFI-kötetben szintén Bu-1. jelöléssel és „vízmegfigyelő” megnevezéssel szerepel. A vízmű-kútban létesítése idején nem végeztek paraméter-számításra alkalmas visszatöltődés-mérést.
A község legújabb, K-5. jelű, 130 m-es karsztkútját a GEOPROSPECT Kft létesítette 1994. februárjában az UNISALE Kft. részére a Vászollyal határos ÉNy-i külterületen. Ebben az Iszkahegyi Mészkövet is feltárt és beszűrőzött kútban a környék újabb kútjaihoz hasonlóan - visszatöltődés-mérést is végeztek.
