Stanisław Staszic szerepe Magyarország földtani megismerésében

Földtani Közlöny, Bull. of the Hungarian Geol. Soc. (1975.) 105. 23-30.

Lorberer Árpád

(A szerző előadta a MFT Tudománytörténeti Szakcsoportjának 1973. november 9-iki klubdélutánján)

Összefoglalás: Magyarországon eddig nem váltak közismertté a klasszikus lengyel geológus Stanisław STASZIC alapvető művének „A Kárpátok földszületése”-nek (1815), illetve térképének (1806) magyar vonatkozásai.

STASZIC térképe igen nagyjelentőségű Magyarország földtani megismerésének történetében, mivel nemcsak évekkel korábbi, de pontosabb is, mint F. S. BEUDANT 1822-ben megjelent térképe.

Magyarország földtani megismerésének kezdetét, az első áttekintő földtani térkép megjelenését a tudománytörténeti irodalom és közvélemény egyértelműen 1822-re, F. S. BEUDANT klasszikus beszámolója megjelenésének idejére teszi. Az ő munkásságát megelőzően csak szórványos adatközléseket és R. TOWNSON útleírását tartjuk számon.

Lengyelországban viszont általánosan ismert - és részben néhány hazai szakember előtt is -, hogya Kárpát-medence ill. Magyarország csaknem teljes területéről (a Közép- és Dél-Dunántúl kivételével) már 1806-ban sok tekintetben részletesebb és pontosabb földtani térképet készített „a lengyel geológia atyja”: Stanisław STASZIC (1755-1826). Ez a térkép 1815-ben, tehát hét évvel BEUDANT-t megelőzően nyomtatásban is megjelent Varsóban „A Kárpátoknak és Lengyelország más hegyeinek és síkságainak földszületéséről” c. monográfia mellékleteként. Ebben a könyvben Magyarország és Erdély földtani felépítése olyan részletességgel és súllyal szerepel, hogy semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kivül, ha a hazai földtani kutatás előtörténetét akarjuk értékelni. STASZIC munkásságának elismerésére és közkinccsé tételére kötelez bennünket a lengyel és a magyar nép hagyományos barátsága is.

Stanisław STASZIC 1755 novemberében született Pilában, a poznańi vajdaság területén, a város polgármesterének fiaként. Szülei papi pályára küldték, akkoriban a nem nemesi származásúak részére ez volt az egyetlen járható út a művelődéshez. A poznańi teológia elvégzése után, apja biztatására húszévesen külföldre indult, hogy tovább képezhesse magát.

Rövid lipcsei és göttingai tartózkodása után hosszabb időt töltött Párizsban, ahol filozófiát, történelmet, gazdasági- és természettudományokat, főleg fizikát tanult a Sorbonne-on. Ez az időszak egész későbbi életére és munkásságára kihatott: itt barátkozott össze KOŚCIUSZKO-val, az enciklopédisták közül d'ALEMBERT-ral és RAYNAL-lal, DAUBERTON-nal, a királyi udvar természettudományi gyűjteményének gondnokával és GUETTARD-ral, a Francia Akadémia tagjával, a neves mineralógussal és geológussal, aki az 1760-62 közötti években Lengyelországban is dolgozott és SZTASZIC-ot Párizsban emiatt is támogatta.

Hazatérése után lefordította BuFFON „A természet korszakai” c. művét lengyelre, megindítva ezzel a természettudományos irodalmat, a lengyel szakmai nyelvet minden előzmény nélkül. Széles körű társadalmi és politikai tevékenységet fejtett ki hazájában: harcolt a gazdasági élet korszerűsítéséért, a parasztok és a városi kézművesek jogaiért, sürgette az oktatási reformokat, a tudományoknak a skolasztikus gondolkodásmód korlátaiból való kiszabadítását, később együtt küzdött Kościuszkóval a nemzeti hadsereg megteremtéséért, részt vett az 1794. évi tragikus végű felkelésben.

Közben újabb és újabb utazásokat tett: járt Olaszországban és az Alpokban, a nyolcvanas évektől kezdve pedig szüntelenül járta hazája és a szomszédos országok hegyes-völgyes vidékeit, gyűjtögette nagy összefoglaló művéhez az anyagot. Első nagyobb szabású földtani előadását 1805. december 13-án tartotta a porosz megszállás idején alakult akadémián, a Tudomány Barátai Társaságában. Ezt követően számos publikációja is megjelent különféle folyóiratokban, 1815-ben pedig kiadta a „Földszületés”-t.

A felkelés bukása után rövid ideig félemigrációban hazánkban utazgat, de rövidesen ismét hazatér. Magas állami tieztségeket tölt be a Varsói Nagyhercegség, majd a Kongresszusi Királyság idején. Szinte „lengyel Széchenyiként” hangoztatja, hogy a nemzet erejét kell erősíteni, modernizálni a gazdaságot és oktatni, felvilágosítani a jobbágyságot - akár a cárizmussal való kiegyezés árán is elő akarta segíteni a gazdasági fellendülést. Fáradhatatlanul utazik, tanácsokat ad bányáknak, üzemeknek. Még 1825-ben, röviddel halála előtt is elutazott Łódźba, egy ottani kohóhoz. Ma is imponáló és korszerű tervezetet készített pl. egy Elba-Dnyeper-csatorna létesítésére.

Részleges megalkuvását az egykori emigráns harcostársai és a fiatal radikális értelmiség természetesen nem nézte jó szemmel, tudományos munkásságát azonban senki sem vitatta, jószándékát, segítőkészségét mindenki becsülte. Temetése felért egy függetlenségi tüntetéssel, a szétszabdalt ország minden részéből eljöttek a tisztelői és tanítványai, hogy utolsó útjára elkísérjék.

STASZIC, a geológus, a freibergi A. G. WERNER-hez hasonlóan neptunista nézeteket vallott, ezt azonban feledteti az a vitathatatlan tény, hogy műve Lengyelország illetve egész Közép- és Kelet-Európa első szintetizáló, regionális földtani monográfiája, s mint ilyen, egyike a legelsőknek egész Európában.

„A Kárpátoknak és Lengyelország más hegyeinek és síkságainak földszületéséről” c. könyvében 390 oldalon tárgyalja a különböző kőzeteket, ásvány- és ércelőfordulásokat, nevezetesebb kövületlelőhelyeket. Különös figyelmet fordított a lengyelországi és a magyarországi-erdélyi sóbányászatra, a kárpáti hegységrendszeren belül pedig a Magas-Tátra területére, amelyről több mint 100 oldalt írt. Az egyes képződményeket kor szerint öt csoportba sorolva tárgyalja.

Az „őshegységek” (góry pierworodne, montagne primitive) lényegében a proterozoikumi és idősebb paleozoós kristályos kőzeteknek (pl. a podóliai masszívum) felelnek meg. Az újpaleozoós és az idősebb mezozoós képződményeket aszerint csoportosította - meglehetősen önkényesen, de a korabeli felfogásra jellemző módon -, hogy tartalmaztak-e kövületeket (góry przedwodowe, montagne antemarine), vagy pedig nem (góry pierwotno warstwie czyli ościenne, montagne secondaire ou première stratiforme). Az utóbbiakat tartotta idősebbeknek, s így a tömeges triász mészköveket, néhol krétaidőszaki képződményeket is a karbon rétegek elé helyezett. Az ún. „tengeri rétegek” (warstwy pomorskie, montagne marine) a fiatalabb mezozoikumot és a teljes harmadidőszakot, míg a „törmelékterületek” (ziemie zsepowe, terres d'alluvion) a negyedkori képződményeket jelölik.

A magyar vonatkozások tulajdonképpen külön részletes elemzést igényelnének, hiszen ha csak a jelenlegi államterületet vesszük alapul, akkor is 26 oldalon találunk utalásokat, a Kárpát-medence egészét tekintve ez 210 oldalt tesz ki. Térképe az Északi Középhegység, az Alföld, ill. a Gerecse-Pilis-Budai-hegységek, a Kisalföld és Soproni-hegység területén összesen 34 különféle képződményt különböztet meg, vagyis közel kétszerannyit, mint BEUDANT az ország egész területén!

Az aggteleki Baradla-barlangban 1799. szeptember 25-én tett látogatását külön leírásban örökítette meg. Igen sokat foglalkozott az Eperjes-Tokaji-hegység területével. Tokaj környékével kapcsolatban megjegyzi, hogy ez a terület a szakembereknek a föld keletkezésére vonatkozó elképzeléseihez szolgáltatott fontos adatokat:

„Egyesek ezeknek a hegyeknek a keletkezését a tűzből vagy földalatti izzó anyagból vezetik le, mások kijelentik, hogy vízi eredetűek. Nem akarok ilyen eltérővélemények vitájában dönteni, hanem csak bemutatom a hegyeket és felépítésüket, ahogyan a természetben találhatók”.

Látszólagos pártatlansága a Vezuvot és az Etnát megjárt élesszemű utazó személyes tapasztalatai és neptunista szemlélete közötti ellentmondást tükrözi. Leginkább a Sátor-hegy keltette fel az érdeklődését, „ahol a legjobb tokaji borok teremnek, s amelyet FICHTEL tanácsos Minaralogische Bemerkungen című munkájában bizonyítékként mutat be, hogy valamennyi itteni hegy és kőzet tűzhányók, vagyis vulkánok tevékenységének hatására keletkezett. Ezt a hegyet vizsgáltam meg a legnagyobb részletességgel.”

Bár végeredményben határozottan kijelenti, hogy „ilyen tulajdonságokkal (ti. a láva- és tufapadok dőlés-csapás viszonyait elemezte) tűzhányó-eredetű hegyek nem rendelkezhetnek”, mindez nem éppen meggyőzően hangzik a megelőző oldalakon adott, valóban tárgyilagos leíráshoz képest...

Az ilyen és hasonló kuriózumokon túlmenően, „A Kárpátok földszületése” elsősorban fontos adatforrás. Például Salgótarján környékének hidrogeológiai feldolgozásánál igen figyelemre méltó volt a Sóshartyánban egykor található természetes sós-jódos források említése, az erdélyi geológusok pedig minden bizonnyal hasznosítani tudnák a sóbányászatról és sós forrásokról, ásványvizekről közölt adatait.

A huszadik századi olvasó számára természetesen komikusnak tűnhetnek a magyar földrajzi helyneveknek néha meghökkentően torz elírásai (pl. Szeged: Zegadyn), amelyek - sajnos - gyakran a helyi lakosság tréfás hajlamairól vagy inkább értetlenségéről árulkodnak.

Ha azonban figyelembe vesszük azt a kort, amelyben élt és dolgozott, azokat a körülményeket, amelyek között utazott, csak csodálhatjuk hallatlan akaraterejét, széles látókörét és humanizmusát. Eltekintve a felvilágosodás korára annyira jellemző filozófiai, nyelvészeti, néprajzi és biológiai kitérőktől - STASZIC tárgyalásmódja, stílusa szokatlanul egzakt. Részletesen ismerteti a vonatkozó szakirodalmat, az egyes területekre vonatkozó észlelési adatait, megfigyeléseit és következtetéseit. Nyoma sincs művében a kortársainál lépten-nyomon fellelhető panaszkodásoknak, amelyek hol az utak állapotára, hol pedig a vendégfogadók ellátási viszonyaira, sőt a poloskáira vonatkoznak. Leírásaiból a természet csodálata, mélységes szeretete és a megismerésének öröme csendül ki. A könyvéhez csatolt atlaszban egy a Magas-Tátrától a Balti-tengerig felvett földtani szelvény, néhány érdekes kövület rajza, az érc- és sólelőhelyek, kohók jegyzéke és bányászati termelési adatok táblázatai, valamint a Tátra északi oldalának a panorámarajza és a gurál népviseletről készített vázlat, sőt egy szirtisas rajza is megtalálható.

Az 1806-ban készített, HOFFMANN és FREY által rézlapra metszett kézi festésű térkép 4 lapból áll, nagy vonalakban a Balti tenger-Odera-Morava-Duna-Fekete-tenger-Dnyeper és a Nyemen által határolt területet ábrázolja. A korokat színekkel, a különféle képződményeket számokkal jelöli, ezenkívül különféle pontokkal és vonásokkal szemlélteti az egyes hegyek magassági viszonyait (ebben a vonatkozásban is egyedülálló a maga korában) és a tektonikai viszonyokat. Összesen 180 különböző jel található a térképen.

Általánosságban megállapítható a térképéről - a síkrajzi hiányosságoktól eltekintve (a Bükk-hegység hiányzik, a Tátra aránytalanul nagy területet foglal el, stb.) -, hogy a különböző területrészeken eltérő pontosságú. Ez nemcsak a neptunista felfogásából adódott, hanem tudatos is: attól függően részletez egy-egy területet, hogy milyen mértékben volt alkalma megismerni. A hegyek magasságát és a dőlésirányokat csak a személyesen bejárt helyeken adja meg.

STASZIC művét egészében összehasonlítva BEUDANT klasszikus útleírásával, mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a francia szerző sem ismerhette a „Föld-születés”-t, csak STASZIC-nak a „Sur le frontières de la Galicie" című, a Journal Physique (Paris) 1807-es évfolyamában megjelent cikkére találunk hivatkozást. Ha figyelembe vesszük, hogy BEUDANT tévedései - ha másfélék is -, de legalább ugyanannyira jelentősek voltak, mint Stanisław STASZIC téves elképzelései, megállapíthatjuk, hogy a lengyel természettudós munkája legalábbis egyenértékű a Francia Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia tagjának munkájával. Furcsa ellentmondás, hogy bár STASZIC tudományos munkássága észrevétlen maradt Magyarországon, de mint hegymászó és a Magas Tátra egyik úttörője, a múlt század vége óta gyakran szerepel a magyar turisztikai irodalomban is. Kétségtelen, hogy nem sokkal STASZIC halála után, az aktualizmus elvének széleskörű elterjedésével, megállapításainak jelentős része elavult, s emiatt sem válhatott közismertté.

Az a tény viszont, hogy térképe vitathatatlanul legkorábbi földtani térképe Magyarországnak és munkássága jelenleg is sok értékes adattal gazdagíthatja földtani ismereteinket, arra kötelez bennünket, hogy szakmailag is az őt megillető megbecsülésben részesítsük.

IRODALOM - BIBLIOGRAPHIE

BEUDANT, F. S. (1822): Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année 1818. Paris

FICHTEL, E. E. VON (1791): Mineralogische Bemerkungen aus der Karpathen. Wien

GOETEL, W. (1955): Znaczenia "Ziemiorodztwa Karpatów" Stanlslawa Staszica w historii geologii polskiej. (Előszó Staszic könyvének jubileumi fakszimile kiadásához) Seria "Klasycy Geologii Polskiej" Wydawnictwo Geologiczne. Warszawa. pp. 5-104.

LOBBERER Á. (1974): Stanisław Staszic a Baradla barlangról. Karszt és Barlang. (1972 II. félév) p. 71-74.

STASZIC, S. "Carta geologica totius Poloniae. Moldaviae, Transilvaniae et partis Hungariae et Valachiae. Inventa per Staszic anno 1806. - Hoffmann delin. t. - Frey sculp. t.

STASZIC, S. (1807): Sur les Mélanites trouvées en Pologne. Journal de Physique. Vol. 64., p. 7.

STASZIC, S. (1807-1808): Sur le frontières de la Galicie. Journal de Physique, Vol. 64. p. 284; Vol. 65. p. 124.

STASZIC, S. (1810-1817): O ziemiorodztwie gór dawniej Sarmacji a póżniej Polski (9 előadásból álló sorozat az 1805-16. évekből) Roczniki Towarzystwa Warszawskiego przyjaciół Nauk, Tomy 6-11.

STASZIC, S. (1815): O Ziemiorodztwie Karpatów, i innych gór i rownin Polski. W Warszawie, Roku 1815, w Drukarni Rządowej.

STASZIC, S. (1926): Krótki rys życia mego (Rövid önéletrajzom) in: "Pisma pedagogiczne Stanisława Staszica" (St. Staszic pedagógiai írásai) - Sajtó alá rendezte és kiadta Zbigniew KUKULSKI, Lublin

STASZIC, S. (1931): Dziennik podróży 1789-1805. (Kéziratos útinaplók) Sajtó alá rendezte Czesław LEŚNIEWSKI. Polska Akademia Nauk, Warszawa

TOWNSON, R. (1797): Travels in Hungary, with a short account of Vienna in the year 1793. London.